2011. május 2., hétfő

Könyvajánló - Márai

Márai Sándor: Füves könyv

Kb. 16 éves koromban olvastam először ezt a könyvet (és Márait). Rengeteget változtam 15 év alatt, de az én számomra ez örök klasszikus maradt. Ámbár hozzáteszem, hogy most találkoztunk újra, annyi év után...de pont a legjobbkor...


"Az emberi perben, amikor csak lehet, felmentő ítéletet hozni. Csak akkor nem, ha a

vádlottat lassan és hidegen kitervelt árulás bűnében találod bűnösnek.

A gyilkosnak is hamarább bocsátani meg, mint az árulónak. A gyilkos legtöbbször

indulatban cselekszik, s egész sorsával fizet érette. A gyilkos és az áldozat legtöbbször

kötve vannak egymáshoz, valamilyen mély és érthetetlen törvény szerint. A

gyilkos legtöbbször bitóra megy. De az áruló kezed szorongatja, az áruló szemedbe

néz, terveid faggatja, veled sóhajt, nyög, fogadkozik. Az árulónak ne bocsáss meg

soha. Az árulónak ne irgalmazz. Aki egyszer elárult – férfi vagy nő, mindegy –, annak

számára nincs többé vizsga, mentség, feloldozás. Száműzzed életedből. Részvét

nélkül nézzed sorsát. Közösségben és magánéletben ő az utolsó ember, nincs mentség

számára."
És még néhány gyöngyszem:
"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék,
helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni
feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek,
eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz
tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok
kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon
sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel,
figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."
"…Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján
a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep
nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű
igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha
csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál…"
"Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Nemcsak sötét és
következetes hallgatásuk rendít meg, mély árnyaik, templomi fenségük és áhítatos
magatartásuk. Megrendítő az élet akarata, mellyel egy nagy erdő kifejezi a világerőket.
Gondoljuk csak el, miféle erők és szándékok építették az ötvenméteres fenyők
százezreit! Mit pazarolt el a természet magvakban, porzókban, bibékben, kísérletekben,
napsütésben, esőben, széljárásban, míg egy ilyen erdő felépült! S milyen céltudatos
és néma ez a létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, csak felnőni és
évszázadokon át megmaradni, teljesen kifejezve önmagát, lélegezve, felelve a világnak
– s ugyanakkor nem tör senki és semmi ellen, otthont és életet ad élőlények milliárdjainak.
Milyen nagy és bölcs közösség ez az ötvenezer holdas fenyőerdő. Mint az
ősapák, úgy őrködnek az élet fölött a fenyők. Egyszerre felelnek hatalmas törzsükkel
a földnek és az égnek. Amikor csak teheted, menj az erdőbe."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése