2011. május 9., hétfő

Könyvajánló - Kahlil Gibran V.

Akkor a város egyik elöljárója állt elő, és mondá: Beszélj nekünk a
Bűnről és Bűnhődésről.


És ő válaszolt, és ezt mondotta:

Amikor lelketek vándorútra kél a széllel,

Magatokra s őrizetlen maradván akkor követhettek el gonosztettet
mások ellen, s így önmagatok ellen is.


És az elkövetett gonosztett miatt kell kopogtatnatok és egy ideig
válasz nélkül várakoznotok az áldottak kapuja előtt.


Mint az óceán, olyan a ti istenlényetek.

Makulátlan marad mindörökre.

És mint az éter, csak azt emeli, akinek szárnya van.

És mint a nap, olyan a ti istenlényetek.

A vakondok útjait nem ismeri, sem a kígyó fészkében nem kutat.

Ám a ti istenlényetek nem egyedül lakik bennetek.

Sok van még bennetek, ami ember, és sok van bennetek, ami még nem
ember,


Hanem torz törpe, aki álmában kóborol a ködben, önnön ébredését
keresve.


És most a bennetek lévő emberről fogok beszélni.

Mert nem a ti istenlényetek, sem a ködben tévelygő törpe, hanem ő az,
aki a bűnt és a bűnhődést ismeri.


Gyakorta hallottalak benneteket úgy beszélni valakiről, aki gonoszat
cselekedett, mintha nem közületek való volna, hanem idegen, aki
betolakodott világotokba.


De én azt mondom, hogy még a szentek és igazak sem emelkedhetnek
fölébe a legmagasabbnak, ami mindegyikőtökben benne van,


Tehát a gonoszok és gyengék sem süllyedhetnek mélyebbre a
legalacsonyabbnál, ami ugyancsak mindegyikőtökben benne van.


És miként egyetlen levél nem sárgulhat el az egész fa tudomása nélkül,
Azonképpen a gonosztevő sem cselekedheti a rosszat mindegyikőtök
rejtett szándéka nélkül.


Egyetlen menetben haladtok istenlényetek felé.

Ti vagytok az út és az utazók.

És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy
figyelmeztessen a kőre, melyben elbotlott.


Igen, és azokért bukik el, aki előtte járnak; akik gyorsabbak voltak,
és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.


És ezért, habár e szó soknak közületek nehéz terhet róhat szívére:

A meggyilkolt nem ártatlan meggyilkoltatásában,

És akit megraboltak, a rablásban nem vétlen.

Az igazak nem mentesek a gonoszok tetteitől,

És akiknek kezük fehér, nem tiszták a csalók üzelmeitől.

Bizony mondom, a bűnös gyakorta áldozata a sértettnek.

S még gyakrabban az elítélt viseli a terhet a bűntelenek és meg nem
vádoltak helyett.


Az igazak nem választhatók szét az igaztalanoktól, sem a jók a
gonoszoktól;


Mert együtt állanak ők a nap orcája előtt, miképpen a fekete szál és a
fehér szál a szőttesben.


És amikor a fekete szál elszakad, a takács az egész szőttest
megvizsgálja, s nemkülönben a szövőszéket is.


Ha közületek bárki a házasságtörő asszonyt igazságtétel elé idézné,

Tegye mérlegre a férj szívét is, s az ő lelkét is ugyanazon mértékkel
mérje meg.


És aki megkorbácsoltatná azt, aki vétett, nézze meg lelkét annak is,
aki ellen vétettek.


És ha közületek valaki az igaság nevében büntetne, és a gonosz fára
fejszét emelne, vizsgálja meg elébb a fa gyökereit;


És ott találja majd gyökereit a jónak és a rossznak, a gyümölcsözőnek
és a magtalannak, egymással összefonódva a föld hallgatag szívében.


És ti, bírák, kiknek igazságot kell tennetek,

Mily büntetést szabtok arra, aki testében becsületes, de lelkében
tolvaj?


Milyen megtorlást rótok ki annak, ki testével ölt, de lelkében
megöletett?


Milyen vádat emeltek az ellen, aki cselekedeteiben csaló és elnyomó,

De maga is bosszús és kétségbeesett?

És miként büntetitek azokat, akikben a bűntudat máris nagyobb, mint a
rossz cselekedet?


Nem a megbánás-e az igazságtétel, melyet annak keze mér ki, akit
szolgálni öröm?


És a bűntudatot mégsem róhatjátok ártatlanra, sem a vétkes szívéről
fel nem oldhatjátok.


Hívatlanul tér be az az éjszaka közepén, és az emberek felébrednek rá,
és önmagukba néznek.


És ti, akik érteni akarjátok az igazságot, hogyan tehetnétek ezt
anélkül, hogy minden cselekedetet meg ne vizsgálnátok a napvilág
fényében?


Csak akkor fogjátok megérteni, hogy aki talpon maradt és aki elbukott,
ugyanazon ember, aki önnön törpe lényének éjszakája és önnön
istenlényének napvilága között áll a félhomályban.


És hogy a templom szegletköve nem magasabb, mint az a kő, amelyet az
alapokban a legalább raktak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése