2011. május 9., hétfő

Könyvajánló - Kahlil Gibran IX.

Akkor Almitra szólott, és mondá: most a Halálról kérdeznénk.

És ő így felelt:

Ismerni szeretnétek a halál titkát.

De hogyan találhatnátok meg, ha nem az élet szívében keresitek?

A bagoly éjszakához szokott szeme vak a napvilágra, a fény titkát föl
nem derítheti.


Ha valóban látni akarjátok a halál szellemét, tárjátok szíveteket
szélesre az élet teste előtt.


Mert egy az élet és a halál, éppúgy, miként egy a folyó és a tenger.

Reményeitek és vágyaitok mélyén az odaátról őrzött titkos tudástok él;

És mint a hó alatt álmodó magvak, szívetek a tavaszról álmodik.

Bízzatok álmaitokban, mert bennük rejlik a kapu, mely az
örökkévalóságra nyílik.


Félelmetek a haláltól nem egyéb, mint a reszketés, mely a pásztort
fogja el a király előtt, ki kitüntetése jeléül kezével fogja illetni
őt.


Nem örül-e a pásztor a reszketésen túl, hogy viselni fogja a király
keze nyomát?


És vajon nem a reszketést érzi-e inkább?

Mert mi egyéb volna meghalni, mint mezítelen állni a szélben és
felolvadni a napfényben?


És a lélegzés megszűnése mi volna egyéb, mint a lélegzés felszabadítása
a nyughatatlan árapály alól, hogy a lélegzet fölemelkedhessék,
kiterjedjen, és fölkeresse a határtalan Istent?


Amikor ittatok a csend folyamából, igazán csak akkor fogtok énekelni.

És amikor a hegy tetejére értetek, igazán csak akkor kezdtek fölfelé
kapaszkodni.


És amikor a föld visszakéri tagjaitokat, igazán csak akkor fogtok
táncolni.


Élek, mint te
és most is melletted állok.
Hunyd be a szemed és nézz körül,
ott látsz engem magad előtt."
(Gibran sírfelirata)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése