2011. május 9., hétfő

Könyvajánló - Kahlil Gibran IV.

Akkor egy asszony azt mondta: Beszélj nekünk az Örömről és a Bánatról.

És ő így felelt:

A ti örömetek maga a bánat, mely igaz orcáját mutatja.

És ugyanazon kút, melyből kacagástok buzog fel, nemegyszer volt már
könnyekkel telve.


Hogyan is lehetne másképp?

Minél mélyebb árkot hasít lényetekbe a bánat, annál több öröm
befogadására lesztek képesek.


Hiszen a korsó, mely borotokat tartja, nem égett-e meg maga is a
fazekas kemencéjében?


És a lant, melynek szava lelketeket megnyugtatja, nem azonos-e a
fával, melyet késsel vájtak üregessé?


Amikor örvendeztek, nézzetek szívetekbe mélyen, és látjátok majd,
hogy ahonnan örömetek származik, ugyanonnan való bánatotok is.


Amikor bánkódtok, ismét nézzetek szívetekbe, és meglátjátok, hogy ami
miatt sírtok, abban valaha örömöt leltetek.


Vannak közöttetek, akik azt mondják: "Az öröm hatalmasabb, mint a
bánat", és mások azt: "Nem úgy van, hanem a bánat a hatalmasabb".


De én azt mondom néktek, hogy e kettő el nem választható.

Együtt érkeznek, és mikor egyikük magában ül veled asztalodnál,
jusson eszedbe, hogy a másik az ágyadban aluszik.


Bizony, mérlegként függtök öröm és bánat között.

Csak aki üres, az mozdulatlan és kiegyensúlyozott.

Amikor a kincstartó fölemel, hogy aranyát s ezüstjét megmérje
rajtatok, el nem kerülhetitek, hogy örömetek, bánatotok megemelkedjék
avagy alászálljon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése