2011. május 9., hétfő

Könyvajánló - Kahlil Gibran III.

Akkor így szólt egy gazdag ember: Beszélj nekünk az Adakozásról.

És ő így válaszolt:

Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz.

Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol.

Mert mi a tulajdon: tárgyak, melyeket megőrizel, attól való féltedben,
hogy hátha holnap szükséged lesz reá.


És a holnap - ugyan mit hoz a holnap a túlontúl elővigyázatos ebnek,
mely csontokat kapar el a nyomtalan homokban, míg a szent városba
tartó zarándokokat követi?


És mi a szükségtől való félelem, ha nem maga a szükség?

Hát a szomjúságtól való félelem, ha kutad tele van, nem maga az
olthatatlan szomjúság?


Vannak, kik keveset adakoznak a sokból, amijük van, s ezt az elismerés
reményében teszik - e rejtett vágyuktól adományuk egészségtelenné
válik.


És vannak, akiknek kevesük van, s mind odaadják azt.

Vannak, kik hisznek az életben és az élet gazdagságában, és az ő
ládájuk sohasem üres.


Vannak, kik örömmel adakoznak, és ez az öröm az ő jutalmuk.

És vannak, akik kínnal adakoznak, és ez a kín az ő megkereszteltetésük.

És vannak, akik adakoznak, és nem éreznek fájdalmat, sem örömöt nem
keresnek, sem erényességet nem gyakorolnak ezáltal;


Ők úgy adakoznak, miként amott a völgyben a mirtusz a levegőbe leheli
illatát.


Az ilyenek keze által Isten szava szól, és szemükből Ő mosolyog a
földre.


Jó adakozni, ha kérnek, de jobb kéretlenül, a megértéstől vezettetve;

És akinek keze nyitva, annak számára nagyobb öröm megkeresni az
elfogadót, mint adakozni.


Van-e, amit meg kell tartanod?

Minden, amid van, egyszer átadatik.

Tehát adakozz ma, hogy az adakozás ideje a te időd legyen, ne
örököseidé.


Gyakorta mondjátok: "Adnék én, de csak annak, aki megérdemli".

Gyümölcsös kertedben a fák, legelődön a jószágok nem mondják ezt.

Ők azért adnak, hogy élhessenek, mert megtartani annyi, mint elveszni.

Hiszen aki méltó arra, hogy nappala és éjjele legyen, az minden
egyebet is megérdemel tőled.


És aki megérdemli, hogy igyék az élet óceánjából, az megérdemli, hogy
megtöltse kelyhét a te kis csermelyedből is.


És mi lehet nagyobb jutalom, mint a bátorság, a bizalom, a kegyelem,
ami az elfogadással jár?


Hát ki vagy te, hogy az emberek felfedjék keblüket, leleplezzék
büszkeségüket, s mezítelen méltósággal, megszégyenült büszkeséggel
álljanak előtted?


Nézd meg elébb, magad méltó vagy-e adni, az adakozás eszközévé lenni.

Mert az igazság az, hogy az élet adakozik az élet számára - te pedig,
ki adakozónak véled magad, nem vagy egyéb, mint tanú.


Ti pedig, elfogadók - és valamennyien elfogadók vagytok - ne vegyétek
fel a hála terhét, mert igát raktok ezzel önmagatokra és arra is, aki
adakozik.


Inkább emelkedjetek fel együtt az adakozóval az adományon, mintha
szárnyakon;


Mert számon tartani adósságodat egyet jelent azzal, hogy kételkedsz a
nagylelkűségben, pedig annak anyja a szabad szívű föld, s atyja maga
az Isten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése