2011. május 9., hétfő

Könyvajánló - Kahlil Gibran II.

És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?

És ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.

Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják
napjaitokat.


Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.

De együttlétetekben legyenek távolságok.

És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:

Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.

Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.

Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak
egyedüllétet.


Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra
rezdülnek.


Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.

Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.

És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:

Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,

És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése